Hamis tanúságot ne tégy

Hamis tanúságot ne tégy

Szeretnék önöknek röviden erről a témáról mondani valamit: Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen, és ne hazudj. Ebben a kérdésben én szakértővé tettem magam.

Mindnyájunknak van egy apja, ez pedig vagy az Úristen, vagy a Sátán, aki vitatja az apaságot.

Ha Isten a szeretet, és én tele vagyok gyűlölettel, akkor ki az apa? Nem nehéz megválaszolni, és könnyen érthető.

Ha Isten a megbékélést és megbocsátást hirdeti, ha ő arra szólít, hogy az ellenségeimet is és azokat is, akik nekem ártanak szeressem, de nekem a fejemben csak gyűlölet van, akkor nekem az a mottóm, hogy „fogat fogért”. Akkor valóban ez volt az én világom és az elképzelésem.

Ki volt akkor az én apám? Még hozzátenném: az Úristenünk maga az igazság, és a Sátán a hazugság hercege. Ki volt akkor az én apám? Önök már látják. Forgathatom a szót, ahogy akarom, az eredmény mindig ugyanaz: Én választottam apámmá az ördögöt életem folyamán.

És én azt mondom nektek: a hazugságnak nincsenek kategóriái. Nincs sem rózsaszín, sem sötét sárga vagy fűzöld hazugság.

Minden hazugság – hazugság. És ugyanúgy nincs, ahogy az előbb a színeket említettem, szükség-hazugság vagy szívesség-hazugság, vagy kegyes hazugság, vagy részvét-hazugság, és sok más, amiket a ravasz ember démoni sugallatra kitalált, hogy mellébeszéljen. Minden hazugság – hazugság. Az ördög pedig minden hazugság atyja, kezdetektől fogva hazug.

A hazugságok, melyek ajkamat elhagyták, nagyon szörnyűek, egyszerűen borzalmasak voltak. Láthattam, hogy ezzel a lehető legmagasabbat dobtam.

A hazugság bármilyen, az hazugság marad. A legrosszabb az, amikor az ember a hazugságokat úgy forgatja, hogy a végén saját hazugságait igazságnak tartja.

A legnagyobb hazugság, amikor valaki magát szentnek tartja. Azt mondja: nem loptam. Senkit nem öltem meg. Nincs Isten. Ha pedig mégis van Isten, akkor a mennybe jutok, mert én olyan jámbor és jó vagyok. Hová kerülnék én különben az áljóságomban? Ezek az úgynevezett élethazugságok.

Minden alkalommal, amikor beszélgetés közben, másokat kigúnyoltam, vagy ha könnyelműen valakinek gonosz gúnynevet találtam ki, és ezt mindenkinek elmondtam – bűnt követtem el. Minden alkalommal még gyűlölködő módon nevetségessé is tettem  ezzel tetéztem bűnömet.

El sem tudom sorolni, hány embert sértettem meg, betegítettem meg, tettem nevetségessé, és rágalmaztam meg. És mindezt a felebarátaimmal tettem.

El sem tudják képzelni, hogy egy gúnynév hogy megsebezhet egy embert. Kisebbségi érzése lehet tőle, ami egész életén keresztül végigkíséri, és visszatérően fájdalmat okoz.

Egyik barátnőmet például, aki kicsit molett volt, egyszerűen csak „Kövérnek” vagy „Zsíros Golyónak” neveztem. Soha többé nem tudott megszabadulni ettől a névtől, és örökké Zsíros Golyó maradt. Nagyon megviselte őt. Ez a csalódás növelte az étvágyát, ami természetesen megint fokozta a teste kövérségét. Ezért rokonai gyakran nem vitték magukkal, vagy nem hívták meg.

Amint látják, a szavak megfelelő tetteket is maguk után vonnak – végül kellemetlenségek egész sorozata következik be. Mindezek könnyelműen világra kürtölt szavaknak a mérges gyümölcsei.