|
Ne lopj Ne lopj
A hetedik parancsolatnál megint biztos voltam a dolgomban. Jó helyre soroltam magam, nem lehet nekem semmit felróni.
De az Úristen keményen rámutatott, hogy hagytam otthon a drágán összevásárolt élelmiszereket megromlani, penészedni, mert többet kívánt a szemem, mint amennyit meg tudtam enni. Amikor nálunk megromlott az élelmiszer, nem gondoltunk arra, hogy máshol a világon nagy az éhezés. Amikor az Úr ezt megmutatta, azt fűzte hozzá:
„Éhes voltam, és nézz ide, mit csináltál azzal, amit adtam neked. Nem értékelted eléggé, és hagytad megromlani. Fáztam, és nézz ide, te pedig a divat és az öltözködés rabszolgája lettél. Mennyit áldoztál az injekciókra, hogy karcsú legyél. A tested rabszolgája is lettél. Röviden szólva, testedből istent csináltál és bálványoztad.”
És Urunk bemutatta nekem, hogy én is hibás vagyok abban, hogy országunkban olyan nagy a szegénység, ennél a parancsolatnál is hibás voltam.
Aztán arra is felhívta a figyelmemet, hogy mindig, amikor valakiről rosszat mondtam, elloptam a tiszteletet tőle. Ezt pedig újra visszaállítani, visszaadni, szinte lehetetlen.
Sokkal egyszerűbb lett volna, ha pénzt loptam volna, mert azt vissza lehetett volna adni, hogy jóvátegyem a vétséget. De ilyet visszaadni, lehetetlenség. Egy ember „jó hírnevének” elrablása sokkal súlyosabb, mint egy tárgy vagy pénz ellopása.
Gyermekeimet is megloptam azzal, hogy számukra nem voltam jó háziasszony és jó anya. Nem voltam gyengéd anya, aki gondoskodik a gyerekeiről, aki mindig ott van, aki nekik gyakorlatilag az önzetlen, odaadó szeretet példaképe.
Ma sok olyan anya van, aki az utcán csavarog, a gyerekeit pedig egyedül hagyja otthon a TV, mint pótpapa és a számítógép, mint pótmama, a sok videó játék, mint póttestvér oltalmában.
Hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet, drága, márkás holmikat vásároltam nekik, hogy az iskolában és a barátok között jó benyomást keltsenek, és irigykedjenek rájuk.
Még jobban megijedtem, amikor láttam, hogy anyám szemrehányást tett magának, és megkérdezte, vajon ő jó anya volt-e? Pedig anyám nagyon jámbor és jó asszony, háziasszony és anya volt, aki mindig intett minket, szeretett minket, és gondoskodott rólunk, mindig a javunkat akarta.
A maga módján apám is mutatta, hogy szeret minket, és mi vagyunk a legfontosabbak az életében. Amikor gondolataimba merültem, azt mondtam magamban: „Mi történne velem, ha a gyerekeimnek semmit sem adtam volna; talán észre sem veszik, ha már nem leszek, valószínű, hogy egyáltalán nem hiányzom nekik!”
Borzongás futott végig rajtam, és a fájdalom, mint egy kard, a szívembe fúródott.
Szégyelltem magam minden vétkemért. Tudnotok kell, hogy az „Élet Könyvében” mindent úgy lehet látni, mint egy filmen. Én ott láttam, amikor a gyerekeim egy alkalommal beszélgettek, és azt mondták egymásnak: „Remélhetőleg sokáig tart, amíg anya hazajön, valószínűleg dugóba került. Az én anyám nagyon unalmas, mindig csak elégedetlenkedik és kritizál.”
Milyen lesújtó volt ezt egy 3 éves és egy valamivel idősebb lánytól hallani, ahogy ők a szívtelen anyjukról beszéltek.
Ismét tudatára ébredtem, hogy elraboltam tőlük az igazi anyát. Nem biztosítottam nekik békés otthont. Megakadályoztam, hogy gyermekéveikben példámon keresztül megismerjék Istent.
Nem tanítottam meg nekik, hogy kell a hozzátartozókat szeretni. Ha nem szeretem embertársaimat, az Úristent se szerethetem. Ha nincs bennem együttérzés és könyörület, s ezt a gyakorlatban nem valósítom meg, akkor nem szeretem Istent sem. Senkihez nem tudom Istent közelebb vinni, vagy a hitet továbbadni. Mert Isten a szeretet… |